Magyarországon kiváló táptalajra lelt az anno Dél-Mexikóból ideérkező fűszerpaprika, hiszen megfelelőek voltak számára a környezeti és ökológia tényezők, mint pld. az éghajlat-klíma, talajadottság, biotikus, topográfiai és más egyéb fontos tényezők.
Ma már összetéveszthetetlen az igazi, 100 %-os magyar paprika tűzpiros színe és különleges aromája bármelyik más paprikáéval.
Rengeteg halvány utánzat létezik, nem érdemes ezeket használni, köszönőviszonyban sincsenek már ránézésre sem az igazival, és ebből adódóan a végeredmény is borítékolt.
Hungarikumnak a bogyiszlóit, a ceceit, a szentesi étkezésit, a kosszarvút, a paradicsompaprikát, a szegedit, a kalocsait és a pritamint tartjuk.
Talán kevesen tudják, hogy manapság sajnos kevés helyen termesztenek már.
Hazánkban hétféle módon dolgozzák fel: édesnemes, csemege, csípős, különleges, félédes, rózsa és erős.
A fűszerpaprika szárítás és őrlés után lesz olyan állagú, melyet a konyhában használunk. B, C és K vitaminban gazdag.
majdcsak közösségi oltalom alá helyezik a többit is, mint a kalocsait és a szegedit, remélhetőleg inkább gyorsan, mint lassan :)
VálaszTörlés